„Ma sokan azt kérdezik, hogyan lehet rehabilitálni, korszerűsíteni ezt a hatalmas lakótelepet. Új templomunk pedig azt mutatja, hogy Jézus Krisztus személye mindig korszerű” (Erdő Péter bíboros)

 Történet

Az Újpalotai lakótelepet az 60-as végén kezdték el építeni, (akkori nézetek alapján) templom nélkül. A Fő téri művelődési központtal ellentétben templom az eredeti tervekben sem szerepelt. A lakótelepen élő római katolikus hívők a Pestújhelyi Keresztelő Szent János Plébániához tartoztak hivatalosan, azonban a kedvezőtlen megközelíthetőség miatt a legtöbben inkább a Zuglói Páduai Szent Antal templomba jártak. Az 1990-es évek elejétől a vasárnapi miséket az újpalotai hívők számára már az egykori pártházban tartották. Ekkoriban határozták el a templomépítést is, melynek konkrét helyéről nem született megállapodás. Kezdetben ökumenikus jellegű templom építése került szóba, azonban a többi egyháznak nem állt módjában az építésbe bekapcsolódni. 1994-ben Dr. Paskai László bíboros és Czibik Tamás polgármester közös helyszíni szemlét tartottak a Fő téren, a templom helyének kijelölésének érdekében. Márton Mihály esperes-plébános tervei szerint itt került volna elhelyezésre a templom, melynek műszaki dokumentációit az Főegyházmegye el is készítette. A képviselőtestület egy 1996-os határozatával jóvá is hagyta a templom Fő téri elhelyezését és felkérte a polgármestert a terület részletes rendezési tervének elkészíttetésére, illetve a tárgyalás megkezdésére a telek használatba adási feltételeivel kapcsolatban. Az alapkövet II. János Pál pápa 1996. szeptember 7-én megáldotta, azonban sem a templom építése nem kezdődött el, sem a rendezési tervek nem készültek el. Idő közben a templomépítés ellen civilek  aláírásgyűjtésbe kezdtek, álláspontjuk megfogalmazásakor elsősorban a Fő tér beépítése ellen emeltek kifogást. A tiltakozók a a templom más helyen való elhelyezését és a Fő teret zöldövezeti, be nem építhető területté sorolását kérték. A témával számos cikk is foglalkozott akkoriban (pl. Magyar Hírlap: "Nem találja helyét Isten háza Újpalotán – a katolikusok a város centrumát akarják, az önkormányzat a parkot félti” címmel), a kérdés igencsak megosztotta a lakosságot.

A Fő térre tervezett templom tervei (Korabeli folyóiratokból)

Hamarosan új helyszínek kerültek szóba, többek közt az egykori szovjet laktanya mellett is. Megegyezés hiányában a Főegyházmegye anyagai eszközeit inkább a soroksári és a gazdagréti templom építésére fordította. Végül egy 2001-es lakossági fórum nyomán került szóba a lakótelep építkezési felvonulási barakkjainak helye (jelenlegi helyszín). 2006-ban ismét az Önkormányzat képviselőtestülete elé került a templomépítés ügye, a XV. kerületi Önkormányzat és a Főegyházmegye vezetői közti megállapodás értelmében a XV. kerületi Önkormányzat a Pattogós utca - Szerencs utca által határolt területet 99 évnyi időre, templomépítés céljaira az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye használatába adta át. A templom alapkövét 2006. december 20-án Erdő Péter bíboros helyezte el, 2008. január 7-én pedig elkezdődtek a földmunkák a területen, Kruppa Gábor tervei alapján. A templom felszentelése 2008. december 27-én történt, a tervezett októberi időpont helyett. Az épület 2009-ben Budapest Építészeti Nívódíj érmet nyert.

Elhelyezkedés

A templom az egykori építési barakk helyén épült végül fel, mely az évek során többé-kevés funkció nélkül állt. Az épület szomszédságában állt egy fejlesztő iskola is, mely az építkezések kezdetén szintén lebontásra került.
A templom elhelyezkedése a lakótelep szerkezetében (és életében) perifériásnak tekinthető. Mint látható volt az előzőekben, a helykiválasztás nehéz és sok kompromisszumot igénylő feladat volt, mely egy kialakult szerkezetű lakótelep esetében nem is meglepő. A templom a lakótelep és kertvárosias beépítés határát képező Szerencs utca mentén helyezkedik el, egy park ölelésében.
Az épület fő homlokzatával és bejáratával a Szerencs utca felé fordul. A lakótelep felé hátsó illetve oldalsó homlokzatát mutatja. Megközelítés, illetve bejutás jelenleg csak a fő homlokzat felől lehetséges, mely a lakótelepen élők számára nem a legkedvezőbb. Tömegközlekedéssel a Fő téri megálló busz és villamos megállók felől lehetséges, mintegy 300-400 méter gyaloglással. A templom tömege a lakótelep főútvonalairól nem látható. Hogy a templom elhelyezkedése mennyire perifériális, arra Repcsik Gyula plébános egy korábbi nyilatkozata is bizonyságot tesz:

„A lakás, a munkahely és a bolt közötti háromszögben élnek. Ami ezeken kívül esik, azt nem nagyon ismerik. Hiába volt országos hírverés, amikor felépült a templomunk, rengetegen vannak a lakótelepen, akik nem is tudják, hogy van itt egy templom."

        A templom elhelyezkedése

A tízemeletes lakóépületek látványa igen domináns hatást kelt. A templom tömegével és magasságával nem kíván vetélkedni a panelépületekkel, inkább -alkalmazkodva a környező adottságokhoz- átmenetet hoz létre a két, karakteresen eltérő (kertvárosias és lakótelepi) beépítés között. Az építész felismerte, hogy jelen településszerkezeti szituációt valami markánsan új, a meglévőktől eltérő karakter még zavarosabbá tenné, így igyekezett inkább a "szálakat elvarrni", a két területet épületével összekapcsolni.

Alaprajzi rendszer, funkciók

Az épület alapterülete 1700 m², tömege tagolt. A különböző magasságú és funkciójú épületrészek a külvilágtól elzárt központi teret fognak közre.
Az épület főbejáratához néhány lépcsőn keresztül juthatunk fel. Belépve egy fedett előtérben találjuk magunkat, ahonnan jobbra a plébániát, balra magát a liturgikus teret találjuk. A két funkciót egyértelműen elválasztásra került, de mégis szoros kapcsolat maradt köztük. A bejárattal szemközt, az egy szinttel mélyebben fekvő központi térre láthatunk rá, ahova a plébánia felől lépcsőn le is juthatunk.

Maga a templom alapvetően "L" alaprajzúnak tekinthető. Nagy belmagasságú, melyhez további földszintes épületrészek kapcsolódnak. A fedett előtérben balra fordulva további üvegajtókon keresztül jutunk be a belső térbe.  A templomhajó hosszanti, szimmetrikus kialakítású, ennek keleti részéhez, a hajóval párhuzamosan alacsonyabb belmagasságú oldalhajó kapcsolódik.  A templomhajóhoz a délkeleti részén a földszintes plébánia kapcsolódik.  A bejárati szinttől egy szinttel mélyebben található az altemplom, a kolumbárium, a gyülekezeti terem és hittantermek, amelyekből a különböző közösségi eseményeknek teret adható központi udvar is közvetlenül megközelíthető. A vezérszintről tehát csak a templomtér és a plébánia érhető el, a kiegészítő funkciók egy szinttel lejjebb, az udvarhoz kapcsolódva helyezkednek el. Az épület nem csupán templomi rendezvényeknek, hanem más közösségi funkciók ellátásra is alkalmas, természetesen a katolikus liturgia tiszteletben tartása mellett. Így a hagyományos templomi eseményekhez szorosan nem kapcsolódó események is megrendezésre kerülnek itt. A már hagyománynak tekinthető nyári fesztivál alkalmával pedig zenés műsoroknak ad helyet a templom udvara. Szintén többször kerül már megrendezésre a „templomtúra”, ahol az épületet bemutatják az érdeklődök számára.

Külső kialakítás

Az épület eltérő magasságú tömegek egysége, mégis kompakt, egységes tömegként jelenik meg. A különböző magasságú tömegek jól alkalmazkodnak az eltérő funkciókhoz. Az "L" alakú fő tömeg mintegy 20 méter körüli magasságával nem próbál a lakótelep épületeivel konkurálni, inkább a panelházak magasságát próbálja levezetni a kertváros irányába. Az épület földszintes részei, mint például a paplak egyértelmű kapcsolatot teremt a családi házas beépítéssel.
Az alacsony hajlásszögű tető a lakótelepi lapos tetős épületeket idézi meg. A homlokzat színe és homogenitása is távolról hasonló hatást kelt, mint a panelházak épületei. Anyaghasználata azonban sokkal természetesebb, mint a lakótelep többi épülete, bontott téglát és mészkövet használt a tervező. A mészkövet nagyobb felületen az épület kiemelt részein alkalmazza, így például a bejárati nyílások környezetében, a lépcsőzeten vagy a harangnyílásoknál. Ez a legtöbb helyen igen finom és esztétikus látványt eredményez, de néhol kissé „patchwork” benyomást kelt.
A funkcionális differenciáltság a nyílások kialakításában is visszaköszön. Az épület 3 oldalról zártabb, zömök. Mindössze a DK-i homlokzat nyílik meg jobban. Itt nagyobb összefüggő üvegfelület is megjelenik. ÉNy-i oldalán keskeny, hosszú ablakok kerültek elhelyezésre. ÉK-i homlokzata szinte teljesen zárt, csupán egy angyaldíszítés került rá.
Az épület zömökséget a torony fém, vázszerű kialakítása jól ellensúlyozza. Tetejére az eredeti elképzelésekkel szemben végül kereszt is került.

 Belső tér

A templombelső egyszerű, puritánnak mondható. A falak fehérek, két oldalt a keresztút állomásait megidéző kisméretű, szintén egyszerű megjelenésű ikonok találhatóak. A padlózat elegáns mészkőburkolatot kapott, mely már a templom bejáratánál is megjelent. A padlózat az oltárnál fellépcsőzik, kiemelve azt. A szószék szintén mészkő, mely mintha a padlózatból kiemelkedő kőszikla volna. Középen az oltár található, melybe Szent Bonifác és Szent Kelemen ereklyéi kerültek, a szentélyben pedig Boldog Salkaházi Sára vezeklőövét helyezték el. Az oltárképet Puskás László, görög katolikus pap és festőművész készítette. A mozaik Jézus színeváltozását jeleníti meg, Mózessel, Illéssel, valamint Péter, Jakab és János apostolokkal. Ezen kívül Boldog Batthyány-Strattmann László, Boldog IV. Károly király, Boldog Romzsa Tódor, Boldog Meszlényi Zoltán, illetve Boldog Salkaházi Sára portréját is megjelenik rajta. Az oltárkép csak másfél évvel a templom átadása után készült el, addig csupán a tervek voltak láthatóak az oltárfalon. Az oltár jobb oldalán egy egyszerű, minden díszítéstől mentes fa kereszt került elhelyezésre. Az nyílászárók keretezése, illetve a padok is fából készültek. A mennyezet fagerendás. A templombelső világos, a nagy üvegfelületnek és a fehér falaknak köszönhetően. A fény elsősorban a délkeleti oldalról, felülről érkezik, szemközt csupán keskeny ablakokon át szűrődik be a fény. A templomhajó alacsonyabb belmagasságú (kápolnaként is használt) melléktere, a nagy üvegfelülettel rendelkező fal alatt helyezkedik el, így ez a rész néhány felülvilágító által kap fényt. Ez a rész a templom többi részéhez képest sötétnek mondható, azonban sokkal belsőségesebb, az elmélyülést jobban segíti. 

      (Képek forrása: hazai.kozep.bme.hu)

Korszerűség és hagyomány

Az épület a hagyomány és a korszerűség ideális ötvözete. A hagyomány időben és térben egyaránt  értelmezhető. A templom több oldalról tapasztalható zömöksége és zártsága visszaidézi a románkori templomainak arányait.  Az apró téglákból vaskos, akár tagolatlan felületet is létrehoz, azonban történelmi formát egy az egyben nem kíván megidézni, csak arányaiban utal vissza rá.
Ahogy már az ókor óta igyekszik az ember templomait tartósabb, nemesebb anyagból fölépíteni mint például a lakóházait, ez az épület is a nemesebb, természetesebb anyaghasználatával kíván hozzájárulni a homogén, profán tér megszakadásához.
A katolikus hagyományhoz, liturgiához kapcsolódva pedig a szentély hosszanti térszervezésű. Az egyéb, plébániai funkciók egyértelmű elkülönítése szintén a katolikus hitelvek (tér szentsége) messzemenő figyelembevételével történt meg. 
Az épület térben értelmezve is méltó módon teremti meg a kapcsolatot a környezetével.
A tervező mindazonáltal a mai kor kihívásainak is meg kívánt felelni. A mai ember gondolkodásmódja és a transzcendenciához való hozzáállása sokban különbözik az előző korokéhoz képest, melyhez a kortárs templomépítészetnek is alkalmazkodnia kell. Az épület egyszerű, letisztult formavilágú kívül-belül. Az elsődleges cél a liturgiai funkciók betöltése volt, mondanivalója egyértelmű. Ez igen fontosnak tekinthető, hiszen a mai ember számára a vallási szimbólumok kevésbé érthetőek, mint a régebbi korokban.

Összegzés helyett

A gyülekezet tagjai mára már megszerették és magukénak érzik a templom épületét, de kezdetben sokak számára igen szokatlan volt. Voltak, aki a lakótelepi épületektől sokkal inkább eltérő, hagyományosabb templomépületre számítottak, és volt, aki számára a templombelső dísztelensége okozott meglepetést. Repcsik Gyula így foglalta össze mindezt:

„Nézegettem a makettet, barátkoztam vele. Azt vártam, hogy egy kocka lakótelepre, nem egy kocka templomot álmodnak meg, hanem valami olyat, ami elüt a betonrengetegtől. Vannak javaslataim, hogy milyen kisebb változtatásokat kéne megejteni, melyekre, úgy tűnik, az építésztervező nyitott. Mindennél fontosabb azonban az, hogy bármilyen legyen is az épület, meg tudjuk tölteni lélekkel és szeretettel. Az igazi feladatunk az, hogy a lelki templomot építsük, a szemmel látható templom másodlagos dolog.”

A szakma az épületet 2009-ben Nívó-díjban részesítette.

Felhasznált irodalom:

• ujpalotaitemplom.hu
• kozep.bme.hu
• wordpress.com
• Somogyi Krisztina: Kétlényegűség, Magyar Építőművészet 2009/3 3.-10. o.
• Wesselényi-Garai Andor: Három Kontextus, Alaprajz 2009/4 18.-23.o.
• http://ujember.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=7684:%E2%80%9Eki-kell-l%C3%A9pn%C3%BCnk-a-templom-falai-k%C3%B6z%C3%BCl